Hannibal AU 4.-5.

AU: egy alternat�v univerzum, ahol Hannibal egy gazdag �s mag�nyos f�rfi, t�l a negyvenen, Will pedig egy egyetemista, aki �pp a doktorij�t �rja �s pinc�rked�ssel eg�sz�ti ki a csek�lyke �szt�nd�j�t. Csup�n csak k�lcs�nvettem a karaktereket �s egy kital�lt szerelem t�rt�net�r�l mes�lek most. Azt meg�g�rhetem, hogy v�r nem fog folyni, de egy�b testnedv igen... :)

4. (janu�r)
Kar�csony, szilveszter, �j�v. Majdnem olyan mozgalmas r�sze az �vnek, m�rmint a fels� t�zezer puccos partijait tekintve, mint a farsang �s a halloween egy�ttv�ve.

Parti parti ut�n, est�ly est�ly h�t�n, Will �gy �rezte, hogy az okostelefonja n�lk�l elveszett ember, mert szinte nem volt olyan nap az elm�lt k�t h�tben, hogy est�nk�nt ne kellett volna felszolg�ljon valahol. Id�n nem is utazott haza az �nnepekre a csal�dj�hoz, akik Dallasban �ltek, ink�bb kihaszn�lta, hogy most egy h�t alatt megkereshetett annyit, amennyit m�skor egy h�nap alatt se. Azt tervezte, hogy majd a vizsg�k ut�n, valamikor febru�r elej�n l�togatja meg a sz�leit p�r napra. �s el�re �r�lt, hogy id�n v�gre nem kell majd �res k�zzel haza�ll�tania.

Eg�szen hozz�szokott az �j napirendj�hez: �jjel felszolg�lt, a d�lel�tt�t �taludta, d�lut�n tanult, majd este �jra dolgozni indult. M�g egyetlen parti volt h�tra a napt�r�ban, majd a k�vetkez� egy h�tre semmi.

Will meg�llt a kapu el�tt �s szok�s szerint ellen�rizte a c�met. Azt�n megkereste a konyh�t �s Mrs. Johnast, �s az �tbaigaz�t�s ut�n elindult felszolg�lni a pezsg�t. Nem volt t�l nagy a nappali �s nem is voltak t�l sokan, legfeljebb huszon�t-harminc ember ver�d�tt �ssze �s m�g mindig az �j �vet �nnepelt�k, pedig m�r janu�r nyolcadika volt.

Will ut�lt a pezsg�vel keringeni. T�l sok fogyott t�l r�vid id� alatt, gyakorlatilag alig volt ideje k�t t�lca k�z�tt kif�jni mag�t. R�ad�sul ma este ketten is beteget jelentettek, �gyhogy k�nytelen volt m�sok helyett is dolgozni. �pp a harmadik t�lc�val j�rt k�rbe, amikor a szeme megakadt egy ismer�s arcon. �s ett�l az ismer�s arct�l v�ratlanul valamif�le furcsa izgatotts�g lett rajta �rr�. Nem tudta eld�nteni, hogy kiszaladjon a h�zb�l, vagy ink�bb megk�n�lja Mr. Lectert egy poh�r pezsg�vel. Meg�llt ott, ahol volt, �s k�ptelen volt b�rmelyik ir�nyba is tov�bbindulni.

Egy val�szer�tlen �rz�s t�r�tette vissza a val�s�gba, arra eszm�lt ugyanis, hogy valaki belecs�pett a fenek�be. Meglepve kapta oldalra a tekintet�t, a t�lc�j�n hangosan csilingeltek a poharak, ahogyan egym�snak �t�dtek a hirtelen mozdulatt�l. Egy harmincas, v�r�s haj�, t�lsminkelt n� �llt mellette, t�sarkokon �s miniszokny�ban, l�that�an t�l volt m�r p�r pezsg�n �s az alkoholt�l felb�torodva val�sz�n�leg �gy gondolta, hogy a szem�lyzet nem csak az�rt van jelen, hogy felszolg�ljon, hanem az�rt is, hogy � a kedv�t lelje benn�k.

Volt m�r r� p�lda, hogy kikezdtek Will-lel, hiszen helyes volt �s nem volt gy�r� az ujj�n, de ez nem volt gyakori, mert � sosem adott okot arra, hogy b�rki is kikezdjen vele. A munk�j�t v�gezte �s a munk�t sosem keverte �ssze a mag�n�let�vel.

R�ad�sul p�r h�napja �rt v�get egy hosszabb kapcsolata, nem v�gyott se szerelemre, se fut� rom�ncra, �pp el�g volt neki Dante, aki mostan�ban minden idej�t kit�lt�tte.
- Iszol velem egy poh�r pezsg�t, szivi? - vigyorgott r� a n�.
- Munkaid�ben nem ihatok - felelte Will �s pr�b�lta a higgadts�g�t meg�rizni.
A v�r�s haj� azonban nem adta fel.
- De most �pp nekem dolgozol, ha nem tudn�d, �s �n most azt k�rem, hogy igy�l velem egy poh�r pezsg�t!
- Engem Mrs. Johnas alkalmaz �s nincs benne a szerz�d�semben, hogy innom kellene b�rkivel is.
- Te mi a szarr�l besz�lsz fi�? - ragadtatta el mag�t a n�. - Az ap�m fizeti ezt a szaros partit. T�le kapod a szaros fizet�sedet. �gyhogy, ha azt mondom, hogy igy�l velem egy poh�r pezsg�t, akkor te iszol velem egy kibaszott poh�r pezsg�t!
Mire a n� a mondat v�g�re �rt, addigra a nappaliban m�r minden szemp�r r�juk szegez�d�tt. Will az�rt im�dkozott, hogy valahonnan ker�lj�n el� a h�zigazda vagy Mrs. Johnas �s vakarj�k le r�la ezt a pi�c�t. De senki nem sietett Will seg�ts�g�re.
- Ha most megbocs�jt... - mondta tettetett nyugalommal a hangj�ban �s h�tat akart ford�tani a n�nek, hogy visszainduljon a konyh�ba, de az el�llta az �tj�t.
- Nem bocs�jtok meg! - kiab�lt r� Willre. - Nem m�sz sehov�. Itt maradsz �s iszol velem egy poh�r pezsg�t.
Willnek fogalma sem volt, hogy hogyan szabadulhatna ebb�l a k�nos helyzetb�l, �m ebben a pillanatban egy magas alak �llt meg mellett�k, aki halkan, de nagyon hat�rozottan sz�lalt meg:
- Lydia, k�rlek, fegyelmezd magad. Mindenki t�ged b�mul.
Will meglepve emelte a tekintet�t a b�rsonyosan simogat� hang tulajdonos�ra.
- Nem �rdekel - halk�totta le kicsit mag�t a n�. - Csak egy poh�r pezsg�t akartam vele inni. Olyan kurva nagy k�r�s ez?
- Igen. A felszolg�l� szem�lyzet ugyanis nem az�rt van itt, hogy veled iszogasson.
- De nem l�tod, hogy milyen kibaszottul vonz� ez a fi�?
- De l�tom... - felelte a f�rfi �s egy eg�szen r�vid pillanatra Willre ford�totta a tekintet�t. - M�gis �gy gondolom, hogy itt az ideje, hogy keress�nk neked egy kis vizet vagy k�v�t, Lydia...
- Menj a pics�ba, Hannibal, a k�v�ddal egy�tt... - v�gott vissza a v�r�s haj�.
K�zben pedig Will majdnem elejtette a t�lc�t att�l a pillant�st�l, amivel a f�rfi az el�bb r�n�zett. A poharak �jra cs�r�mp�lni kezdtek a t�lc�j�n, de �pp senki nem figyelt r�. Ez�rt letette a t�lc�t a mellette l�v� doh�nyz�asztalra �s h�tat ford�tva a n�z�k�z�ns�gnek, kiviharzott a nappalib�l.

�gy �rezte, hogy most musz�j r�gy�jtania, ha m�r nem ihat. Pedig legink�bb egy dupla whiskyre lett volna sz�ks�ge, hogy lenyugtassa a vibr�l� idegeit. El�kotorta a kab�tzseb�b�l a cigisdobozt meg az �ngy�jt�t, �s a h�ts�kertbe indult.

Az ajt� mellett a falnak t�maszkodott �s m�lyen bel�legezte a f�st�t, majd el�gedetten kif�jta. Nagyon ritk�n gy�jtott r�, nem szerette m�rgezni a test�t, de a doh�ny valami k�l�n�s okn�l fogva nyugtat�an hatott r�. Behunyta a szem�t �s pr�b�lta kiverni a fej�b�l azt a k�l�nleges nevet, amit az a v�r�s n� mondott, de hi�ba. Minduntalan csak az a sz� visszhangzott az elm�j�ben, hogy Hannibal.
- H�t itt van - sz�lalt meg az a b�rsonyosan simogat� hang a k�zvetlen k�zel�ben, mire Will ijedten nyitotta ki a szem�t �s meglepve n�zett Mr. Lecterre.
Nem is hallotta, hogy b�rki is k�zeledik hozz�, erre megesk�d�tt volna.
- Hell� Mr. Lecter...
- Sajn�lom az el�bbi jelenetet, Will. Lydia a keresztl�nyom, az apja a legjobb bar�tom. Kicsit sokat ivott ma �s nem r�gen szak�tott vele a bar�tja �s azt hiszem kiss� kiborult... De nem mentegetem �t. M�g egyszer sajn�lom a t�rt�nteket.
Will t�tov�n b�lintott. Nem eml�kezett r�, hogy b�rmikor is bemutatkozott volna Mr. Lecternek, �m � m�gis tudta az � nev�t.
- Nem gond... - felelte elgondolkodva �s a tekintet�t rajta felejtette Mr. Lecter t�k�letlen�l t�k�letes von�sain.
- Cigizik? - k�rdezte t�le Mr. Lecter, mire Will r�j�tt, hogy megint elfeledkezett mag�r�l.
- Csak ritk�n - felelte zavartan. - K�r egyet? - ny�jtotta a dobozt Will Mr. Lecter fel�.
Mr. Lecter nem v�laszolt, csak kih�zott egy sz�lat bel�le �s a sz�j�ba vette. Will a zseb�be cs�sztatta a cigit, majd az �ngy�jt�j�val t�zet adott neki.

A f�rfi megker�lte Willt �s � is a falnak t�maszkodott, ahogyan Will, �s a v�lla hozz� �rt Will v�ll�hoz. Sok�ig csak csendben f�jt�k a f�st�t a s�t�tben, egym�s mellett �llva. Willt azonban most nem nyugtatta meg a cigi. Egyre fesz�ltebbnek �rezte mag�t att�l, hogy Mr. Lecter hozz��rt, de nem akart udvariatlannak t�nni azzal, hogy elh�z�dik t�le.
- Hogy mennek a vizsg�k? - t�rte meg a csendet Mr. Lecter.
- Eg�szen j�l...
- Dante? M�g mindig csod�lkozom...
- Dante - felelte Will. - A Vita Nouva egyszer�en leny�g�z�tt. Szeretem az irodalmat, de szerintem Dante �ta nem �rt senki olyan sz�pen a szerelemr�l, mint ahogyan � �rt.
- Ebben egyet�rt�nk - felelte a f�rfi �s a cigarett�k par�zsl� f�ny�n�l Will profilj�t figyelte. - Melyik a kedvenc r�sze bel�le?
Will nem v�laszolt azonnal. Olyan sok gy�ny�r� jelenet van az alkot�sban, hogy neh�z volt k�z�l�k v�lasztania.

Kif�jta a f�st�t, azt�n megsz�lalt:
- Tal�n az, amikor Dante egy �lomb�l �bred. Azt �lmodta, hogy Beatrice a sz�v�b�l eszik �s err�l �r egy szonettet...

"A ciascun’alma presa, e gentil core,
nel cui cospetto ven lo dir presente,
in ciò che mi rescrivan suo parvente
salute in lor segnor, cioè Amore.
Già eran quasi che atterzate l’ore
del tempo che onne stella n’è lucente,
quando m’apparve Amor subitamente
cui essenza membrar mi dà orrore.
Allegro mi sembrava Amor tenendo
meo core in mano, e ne le braccia avea
madonna involta in un drappo dormendo.
Poi la svegliava, e d’esto core ardendo
lei paventosa umilmente pascea:
appresso gir lo ne vedea piangendo." *

Mr. Lecter t�k�letes olasz kiejt�s�, halk szavai szinte belevesztek az �jszaka s�t�tj�be, ak�rcsak a doh�ny halov�ny f�stje, �m fel�bresztettek valami igaz�n k�l�nleges �rz�st Will lelk�ben, amilyet Will m�g soha nem tapasztalt azel�tt. Nem tudta volna megmagyar�zni, hogy mi ez az �rz�s, de egyszerre volt h�tborzongat�an ijeszt� �s l�legzetel�ll�t�an gy�ny�r�.

- Will? Merre vagy?
Mrs. Johnas �les hangja szak�totta f�lbe ezt a r�v�letet.
- A poharak mind ki�r�ltek, a vend�gek szomjasak! - �llt meg az ajt�ban a sz�ke n� �s karba tett k�zzel fejezte ki a t�relmetlens�g�t.
- J�v�k m�r... - s�hajtotta.
Ledobta a kez�b�l a marad�k cigarett�t �s r�taposott.
- Mennem kell - mondta halkan Mr. Lecter fel� fordulva.
- Meg�rtem...
- Viszl�t... - k�sz�nt el Will, de n�h�ny r�vid pillanatig m�g mozdulatlanul �llt, mintha v�rt volna valamire, b�r maga sem tudta, hogy mire.
- Viszl�t, Will... - felelte halkan Mr. Lecter.
Ezzel Will h�tat ford�tott neki �s elindult megkeresni a mag�ra hagyott t�lc�j�t a nappaliban. Rem�lte, hogy Lydia m�r nincs a vend�gek k�z�tt.

Will az este tov�bbi r�sz�ben hi�ba kereste a tekintet�vel Mr. Lectert, nem l�tta sehol. Val�sz�n�leg kor�n haza kellett mennie, gondolta �s nem �rtette, hogy mi�rt �rez a gyomra hely�n egy lyukat, ami f�jt �s olyan volt, mintha mar� szomor�s�ggal lett volna tel�tve.

*
Dante: Vita Nuova, chapter 3, A ciasun’alma presa szonett
Szabad ford�t�sban: "Nemes sz�veknek �s szerelemt�l elrabolt lelkeknek �rom ezt a kis k�ltem�nyt, �s �k meg�rhatj�k a v�lem�ny�ket nekem err�l. Isten�ts�k a mi Urunkat, a Szerelmet. A Szerelem maga akkor jelent meg nekem v�ratlanul, amikor az �jszaka harmada (�jf�lkor) m�r eltelt. Amint visszagondolok r�, akkor is megr�m�t. A Szerelem boldognak t�nt �s egy ruh�ba �lt�ztetett alv� n�t (Beatrice) hozott a karjaiban, akinek a kez�ben ott volt az �n sz�vem. A Szerelem akkor fel�bresztette �t �s � evett az �n �g� sz�vemb�l, majd elvonult s�rva.
(ez egy bonyolult �s furcsa �r�s a szerelemr�l, stilnovo k�lt�i mozgalomnak megfelel�en tele van szimb�lumokkal, �s csak azok �rthetik, akik lelke hasonl� �rz�kenys�g� �s hasonl� tapasztalatokkal b�rnak)

5. (febru�r)
Will sikeresen befejezte a vizsg�it �s n�h�ny napot elt�lt�tt a csal�dj�val Dallasban. �lvezte, hogy az anyuk�ja teljesen elk�nyezteti, �s neh�z sz�vvel hagyta ott �ket, de musz�j volt visszat�rnie NY-ba, mert kezd�d�tt a m�sodik f�l�v az egyetemen �s kezd�d�tt a b�li szezon is, a k�vetkez� n�h�ny hete m�r j� el�re be volt t�bl�zva.

A rep�l�g�pen �lve n�zte �t az el�z� n�h�ny napban �rkezett emailjeit. Befutott m�g n�h�ny �j c�m az eddig szabadnak hitt est�ire is, Mrs. Johnas pedig �tk�ldte a teljes list�t. Will az utols� sorokat olvasta, amikor megakadt a szeme Mr. Lecter c�m�n. �gy �rezte, mintha gyomorsz�jon v�gt�k volna, egy-k�t m�sodpercig leveg�t sem kapott. Az elm�lt k�t h�tben olyan sikeresen t�vol tartotta mag�t a f�rfi gondolat�t�l, de most �jra ott volt az a feketelyuk szer� valami a gyomra t�j�k�n.

A parti este h�tkor kezd�d�tt. A megrendel� k�l�n k�r�s�re a felszolg�l�knak is jelmezt kellett �lteni�k. Will egy egyszer� Zorr� jelmez mellett d�nt�tt, a pinc�r egyenruh�j�hoz el�g volt egy pal�stot �s egy fekete maszkot b�relnie, �m m�g az utols� pillanatban is azon vacill�lt, hogy felh�vja Mrs. Johnast �s beteget jelent aznap est�re. Szeretett volna tal�lkozni Mr. Lecterrel, meg nem is. Az egyik fele k�nz�an v�gyott a f�rfi t�rsas�g�ra, a m�sik fele pedig a pokolba k�v�nta Hannibalt.

Ott �llt az ajt�ban, a kez�ben a jelmez�vel, lenyomta a kilincset, amit azt�n el is engedett. Le�lt a konyhaasztalhoz �s a mobilj�n t�rcs�zta Mrs. Johnas sz�m�t. A n� szinte az els� cs�rg�sre felvette:
- Azt Isten �ldjon meg Will, mondd, hogy nem az�rt h�vt�l, hogy lemond az est�t?
- J� est�t, Mrs. Johnas. Igaz�b�l az�rt telefon�lok, hogy...
- A t�rsas�g fele influenz�s lett. A t�rsas�g fele! �rted ezt? Ha te is az�rt h�vt�l, hogy beteget jelents, akkor le kell mondanom az est�t...
Mrs. Johnas hangja el�gg� k�ts�gbeesettnek t�nt. Willnek pedig nem volt sz�ve hazudni a n�nek a saj�t kis lelki probl�m�i miatt.
- Ott leszek, Mrs. Johnas. Csak az�rt h�vtam, hogy val�sz�n�leg k�sek egy kicsit. A taxi dug�ban �ll.
- H�l' Istennek. Igyekezz, fiam, ahogy csak tudsz! - felelte a n� �s an�lk�l, hogy elk�sz�nt volna t�le, kinyomta a telefont.
Will m�g n�h�ny percig b�multa az els�t�t�lt kijelz�t, azt�n fel�llt �s elindult a Lecter vill�hoz.

Will lihegve �ll�tott be az alagsori konyh�ba. Mrs. Johnas arca szinte azonnal �t �vet fiatalodott Will l�tv�ny�t�l.
- De j�, hogy itt vagy, Will!
- Mrs. Johnas...
- Mr. Lecter k�l�n t�ged k�rt ma est�re, ha te sem j�ssz el, akkor emberhi�ny miatt le kellett volna mondanom az est�t, �s akkor biztosan elvesz�tett�nk volna egy nagyon j�l fizet� �gyfelet. Nagyon h�l�s vagyok Neked, Will!
- A munk�mat v�gzem... - felelte Will, �s nem mert visszak�rdezni, hogy mit is mondott Mrs. Johnas Mr. Lecterr�l �gy f�l perccel ezel�tt.
- Vedd fel a jelmezed �s t�z perc m�lva indulhatsz a borral! - k�z�lte a n� �s mag�ra hagyta Willt.
Will kib�jt a kab�tj�b�l, kezet mosott �s mag�ra k�t�tte a pal�stot, k�zben pedig az j�rt a fej�ben, hogy vajon t�nyleg igaz-e, hogy Mr. Lecter �t k�rte ma est�re. M�rmint felszolg�lni. Csak �s kiz�r�lag felszolg�lni, �s mert minden egy�b gondolat olyan arcpir�t� volt. De h�t Mrs. Johnas mi�rt is tal�lt volna ki ilyen hazugs�got?

Will az egyszer� jelmez�ben kiss� bugyut�nak �rezte mag�t a t�l�lt�z�tt vend�gek k�z�tt. De h�l�s volt a maszkj�nak, ami�rt az elrejtett az arc�t, ami szinte az�ta l�ngolt, mi�ta �tl�pte a nappali k�sz�b�t. K�rbe j�rt a borral, �sszegy�jt�tte a m�r ki�r�lt poharakat �s k�zben a tekintet�vel a h�z ur�t kereste. Ha � is jelmezt �lt�tt, akkor neh�z lesz megtal�lnia ebben a t�megben, ugyanis a parti megint �ri�si volt, legal�bb sz�z ember gy�lt �ssze a f�ldszinten.

De Will t�vedett, mert Mr. Lecter nem b�jt semmif�le maszkar�ba. A nappali legt�volabbi sark�ban �llt �s egy egyszer�, �m t�k�letes szab�s� fekete �lt�nyt viselt, �s hi�ba takarta az arc�t egy Will�hez hasonl� fekete �larc, Will r�gt�n felismerte �t. �s ett�l a felismer�st�l a pulzusa minden �tmenet n�lk�l m�ris a dupl�j�ra ugrott, a gyomra t�j�k�n gomolyg� fekete lyuk pedig furcs�n bizseregni kezdett.

Az adrenalin, ami az el�z� m�sodpercekben a v�r�be �ml�tt, kiss� felb�tor�totta. N�h�ny m�ly leveg�t vett, mik�zben kereszt�l s�t�lt a nappalin, a sarokban �ll� p�r f�s csoport ir�ny�ba. Szinte magukt�l mozdultak a l�bai, Will k�v�ncsi volt, hogy vajon Mr. Lecter hogy reag�l, ha megl�tja �t, f�leg azok ut�n, hogy � k�rette Willt ide ma este.

De Will csak akkor vette �szre, hogy Mr. Lecter egy fiatal, magas �s nagyon csinos barna l�ny derek�t �leli �t, amikor a k�zvetlen k�zel�kbe �rt. Szinte hallotta, ahogy valami a mellkas�ban cs�r�mp�lve �sszet�rik �s elt�nik abban v�gtelennek t�n� fekete lyukban, valahol a bord�i alatt. Willnek minden hidegv�r�re sz�ks�ge volt, hogy ne ejtse el a t�lc�t a poharakkal egy�tt.
- Egy kis bort? - k�rdezte, de a hangja bizonytalanul csengett.
K�ptelen volt Mr. Lecterre emelni a tekintet�t, ink�bb a v�r�sborral teli poharakat b�multa.
- K�sz�nj�k, Will... - mondta az a kellemesen b�rsonyos hang �s Willt a saj�t nev�nek eml�t�s�t�l elbor�totta a libab�r.
Szerette volna azt mondani, hogy nagyon sz�vesen Hannibal, de ehelyett ink�bb csak megfordult �s sz� n�lk�l, lassan els�t�lt a nappali m�sik fel�be, hogy min�l t�volabb ker�lhessen a f�rfit�l.

Az est tov�bbi r�sz�ben amennyire csak lehetett, Will ker�lte Mr. Lectert �s a bar�tn�j�t. Felszolg�lta a bort, �sszegy�jt�tte az �res poharakat, a tiszt�kat megt�lt�tte, v�gezte a munk�j�t, ak�r egy j�l idom�tott g�p. A k�lvil�g szinte megsz�nt k�r�l�tte, de a lelk�ben puszt�t� vihar d�lt.

Em�sztette mag�t, ami�rt hagyta, hogy az �rzelmei �s Dante ennyire t�v�tra vezess�k. Hogyan is gondolhatta, hogy Mr. Lecter k�l�nleges figyelme pont az � sz�rke egyszer�s�g�nek sz�l. A szeg�ny kis doktorjel�lnek, aki abb�l �l, hogy a fels� t�zezernek felszolg�lja az dr�ga italokat, amiket � akkor se engedhetne meg mag�nak, ha egy h�napig nem enne. A fej�t kellene a falba vernie, ami�rt elhitte, hogy Mr. Lecter beleszeretett.

Hajnali h�rom elm�lt, amikor Will beleb�jt a kab�tj�ba. A jelmez�t az �lt�z� kuk�j�ba gy�rte �s egy �letre megut�lta Zorr�t.
- Will, v�rjon! - sz�lt ut�na Mrs. Johnas, amint kil�pett az udvarra.
- Tess�k, Mrs. Johnas? - fordult vissza Will, �s bocs�natk�r�n n�zett a sz�ke n�re, ami�rt kiss� durv�ra siker�ltek a szavai.
- Mr. Lecter k�ri, hogy vidd le a marad�k bort a pinc�be.
- A m�ltkor is �n maradtam itt. Nem csin�lhatn� most valaki m�s? - k�rdezte elgy�t�rten �s az ujjaival v�gigsz�ntott a g�nd�r tincsein, amikor esz�be jutott az �jul�sa.
- �ll�t�lag te m�r tudod, merre van a pince. Mr. Lecter meg m�g �pp kik�s�ri az utols� vend�geket, nem �r r� t�rlatvezet�st tartani.
- Rendben... - s�hajtotta megad�an Will.
- K�sz�n�m, Will! - mosolygott r� a n�.
Megv�rta, m�g Will leveszi a kab�tj�t �s felakasztja a fogasra, majd vele egy�tt indult vissza a konyh�ba.

A h�t� el�tt k�t l�da bor v�rakozott. Will �gy sz�molta, hogy n�h�ny perc alatt v�gez, ha siet egy kicsit �s rem�lte, hogy �gy majd nem kell tal�lkozzon a h�z ur�val. Lehordja a l�d�kat �s m�r itt sincs.

Will letette a m�sodik l�d�t is a boros �llv�ny el�tt �s szinte futva indult kifel� a f�lhom�lyb�l. Kettes�vel szedte a l�pcs�ket �s csak akkor vette �szre a f�l� tornyosul� alakot, amikor majdnem neki �tk�z�tt.
- Hell�, Will...
Will lassan emelte fel a tekintet�t a k�t l�pcs�fokkal f�l�tte �ll� Mr. Lecterre. A szeme habzsolta a f�rfi makul�tlan alakj�nak k�rvonalait.
- Mr. Lecter...
A f�rfi kedvesen elmosolyodott �s egy l�pcs�t l�pett lefel�. Ahogyan cs�kkent a t�vols�g k�z�tt�k, Will pulzusa megl�dult, a sz�ve hirtelen a tork�ban dobogott, az agya oxig�n�rt kiab�lt, a tenyere pedig izzadni kezdett. Szinte �szt�n�sen simult a falhoz, ahogyan Mr. Lecter ugyanarra a l�pcs�fokra �rt, ahol � �llt.

Will �gy �rezte, hogy Mr. Lecter sarokba szor�totta �t, ahogyan teljes test�vel fel� fordult, �m Willnek esz�be sem jutott menek�lni. A ruh�j�n kereszt�l is �rezte a f�rfi test�nek meleg�t, a parf�mje illata pedig elnyomta a pince leveg�j�nek dohos szag�t. Szerette volna megemelni a kez�t, hogy az ujjaival v�gigsim�tson Mr. Lecter arc�nak sz�gletes vonalain. De azt�n a k�vetkez� pillanatban esz�be jutott az a barna l�ny a partir�l, �s a f�lt�kenys�g miatt �rzett szomor�s�ga m�ris eln�m�totta a gondolatait.
- Hogy van, Will? - k�rdezte t�le Mr. Lecter. - Olyan s�padtnak t�nt ma este! Rem�lem nem beteg?
- J�l vagyok, Mr. Lecter.
Will m�r nem akarta, hogy a f�rfi agg�djon �rte.
- V�gzett a l�d�kkal?
- Igen. Oda tettem �ket az �llv�ny el�.
- K�sz�n�m. Jutott mag�nak is a hidegt�lakb�l?
- Igen - hazudta k�nnyed�n.
Will m�r nem akart semmit Mr. Lectert�l, ez�rt egy m�sik sr�cnak adta a saj�t csomagj�t.
- Van m�g valami, Mr. Lecter?
- Tal�n... - felelte a f�rfi halkan �s a tekintete, amivel Willt b�multa, olyan volt, ak�r az �hes vad�llat�.
Will ebben a pillanatban mindent elfelejtett. Elfelejtette a f�lt�kenys�g�t, a barna l�nyt, a nev�t, azt, hogy hol van, hogy milyen nap van ma �s elfelejtett leveg�t venni is. Tehetetlen�l n�zte v�gig, ahogy Mr. Lecter az egyik karj�val megt�maszkodik a falon a v�lla f�l�tt, majd a m�sik kez�t a nyak�ra emeli �s lassan hozz� hajol.

Will behunyta a szem�t �s halkan felny�g�tt. Az ajkai el�sz�r a perzsel� forr�s�got �rz�kelt�k, ami a f�rfi b�r�b�l �radt fel.

Mr. Lecter minden erej�t �sszeszedve fogta vissza a moh�s�g�t �s a t�relmetlens�g�t. Tudta, hogy k�nnyen elijesztheti a fi�t, ha nem vigy�z. A sz�j�t puh�n nyomta Will ajkaira �s alig hozz��rve egyetlen apr� cs�kot lehelt r�juk. Azt�n m�g egyet �s m�g egyet. Will pedig �nk�ntelen�l nyitotta sz�t az ajkait az �t�dik ilyen cs�k ut�n. A f�rfi pedig csak erre v�rt, kidugta a nyelv�t �s gyeng�den v�gigsimogatta vele Will puha �s �des ajkait, majd egyetlen mozdulattal hatolt a sz�j�ba �s �zlelte meg a nyelv�t, ami k�szs�gesen cs�kolt vissza.

Egyetlen halk s�haj jelezte, hogy Will teljesen �tadta mag�t neki.

Szerette volna a kez�t a nyak�r�l az �gy�k�hoz cs�sztatni, hogy kiel�g�tse a k�v�ncsis�g�t, vajon a fi� is annyira felizgult-e az elm�lt f�l percben, mint amennyire �, de tudta, hogy amint meg�rzi a tenyer�ben Will mereved�s�t, k�ptelen lesz visszafogni mag�t: leszaggatja r�la a ruh�j�t, a fal fel� ford�tja �s durv�n mag��v� teszi. De val�sz�n�leg Will m�g soha nem volt f�rfival �s nem akarta �r�kre elvenni a kedv�t r�gt�n az els� alkalommal.

Utolj�ra simogatta meg a nyelv�vel Will nyelv�t, azt�n elh�z�dott t�le. Azt vette �szre, m�g arra v�rt, hogy Will kinyissa a szem�t, hogy leveg� ut�n kapkod. Saj�t mag�t is meglepte, hogy milyen hat�ssal volt r� a fi� �des sz�ja. Will v�gre kinyitotta szem�t �s � meg volt r�la gy�z�dve, hogy csal�dotts�got l�t a fi� tekintet�ben. Lassan elvette a kez�t a nyak�r�l �s elemelte a m�sikat a v�lla f�l�l, majd egyetlen l�p�st h�tr�bb l�pett.

Will ajkai szinte l�ngoltak a cs�kt�l. Az �gy�ka f�jdalmasan l�ktetett, h�l�s volt a f�lhom�lynak, ami�rt elrejtette, hogy egyetlen cs�k ennyire felizgatta �t. Sz�gyellte mag�t, ami�rt egy f�rfi ilyen hat�ssal volt r�. Egy pillanatig m�g az el�tte �ll� Mr. Lectert n�zte, azt�n ell�pett el�le �s felrohant a l�pcs�n. Kiviharzott a vill�b�l �s v�gigfutott az utc�n. Csak a taxiban �lve vette �szre, hogy a kab�tj�t az �lt�z�ben felejtette.

Szerette az a kab�tot, de tudta, hogy nem mehet vissza �rte.

Mr. Lecter lassan s�t�lt fel a l�pcs�n a konyh�ba. A pulton �rv�lkod� bontott �vegb�l t�lt�tt mag�nak egy kis bort. Ki akarta �bl�teni a sz�j�b�l a fi� �mely�t� �z�t. A poh�rral a kez�ben indult az �lt�z�be, hogy lekapcsolja a villanyokat �s becsukja az ajt�t, amikor �szrevette a fogason l�g�, el�rvult kab�tot. Odal�pett �s leemelte az akaszt�r�l az agyonhaszn�lt, puha, fekete b�rkab�tot. Nem �rtette mi�rt, de az arca el� emelte �s az orr�t belef�rta a kab�t b�l�s�be. Bel�legezte a fi� �des illat�t �s el�gedetten elmosolyodott.

Biztos volt benne, hogy hamarosan viszontl�tja majd Willt