„V�runk… �s k�zben sz�pen... lassan eltelik az �let�nk... V�runk… Az id� m�lik… De mi csak v�runk… A pillanat elm�lik �s a m�lt r�sze lesz… �s mi csak v�runk… V�rjuk… hogy elm�ljon a hideg… hogy el�lljon az es�… hogy v�get �rjen a f�raszt� nap… hogy elteljen a h�t… hogy hazamehess�nk… hogy elmehess�nk… hogy egy jobb helyen legy�nk… hogy elm�ljon az unalom… hogy elm�ljon a b�nat… hogy meg�rts�k… hogy elfelejts�k… hogy megbocs�ssunk… hogy megbocs�ssanak… hogy kis�ss�n a nap… hogy elj�jj�n az igazi… hogy viszont l�ssuk �t… hogy elj�jj�n a nagy nap…hogy elj�jj�n a nagy lehet�s�g… hogy er�sek legy�nk… hogy megmerj�k tenni… hogy v�ltozzanak a dolgok… V�rjuk… hogy elkezd�dj�n… v�rjuk… hogy elm�ljon… Csak v�runk… Mindannyian m�st… �s sokszor csak a v�rakoz�snak �l�nk, amely bet�lti mindennapjainkat… �r�inkat… perceinket… �s ek�zben elfelejt�nk a pillanatnak �lni… Elfeledkez�nk a pillanatr�l, amely a kez�nkben van… amely mindv�gig a kez�nkben volt… �s k�zben elillan… V�runk… �s k�zben sz�pen... lassan eltelik az �let�nk…”

(Ha elj�n Joe Black c. filmb�l)