Tamara szeptemberben kezdi az óvodát, így ma elmentünk ovikukucskálóba. Megnéztünk két, a közelben lévő intézményt, természetesen Tami kíséretében. Az egyik egy igazi szocreál kövület, a saját óvodámra emlékeztetett (valószínűleg még abból az időből megmaradt berendezési tárgyakkal). A másik viszont egy kedves, hangulatos és barátságos kis palánta nevelde, takaros udvarral, teknőcökkel és halakkal, zöld növényzettel. Tami mindkét helyen jót játszott, ám mikor megkérdeztük melyik ovit választaná szívesebben, legnagyobb megrökönyödésünkre a lehangoló, szoci ovi mellett döntött és ezen elgondolása mellett azóta is kitart.
Tehát most fel van adva a lecke.
Felvetődik a kérdés, hogy számít-e egy 3,5 éves gyerek kívánsága ilyen fontos kérdésben? Egyáltalán tud-e objektív értékítéletet alkotni? A szoci ovi ott van a bölcsi mellett, minden nap ott sétált el, az neki a nagybetűs OVI, hiába csúnyácska és lepattant. Az jeleneti a kis gondolatvilágában a biztonságot, az ismerős terepet. A csini ovi ellenben teljesen új, idegen légkör.
De ha azt mondjuk, hogy egy ilyen pici gyerek nem dönthet ebben a kardinális kérdésben, hisz nem is látja át a helyzetet, akkor miért kérdezzük meg, mit is szeretne?
Viszont ha nem kérdezzük meg mit is szeretne, akkor nem esünk-e abba a hibába, hogy figyelmen kívül hagyjuk az érzéseit, vágyait, csak mert úgy gondoljuk, ő még kicsi ahhoz, hogy tudja, mi is jó neki. És ha ez igaz, akkor meddig tart az a kor, mikor még jogot formálunk az élete feletti totális irányításra, semmibe véve belső vágyait?
Miért gondoljuk, hogy mi jobban tudjuk, őt mi tenné boldoggá? Azt akarjuk, hogy neki a lehető legjobb legyen, ezért elvesszük tőle a döntést, így azonban nem tud saját belső útján járva tapasztalni, mert a mi utunkra kényszerítjük. Pedig a tudás csak saját tapasztalás eredménye, amit mások mondanak, azt csak hinni lehet, hinni pedig annyi, mint nem tudni.
De a szép ovi mégis olyan vonzó, a lepukkant pedig nem.
Engedjünk a gyermeki intuíciónak, vagy sem?
|
Van valami egyéb pro-és kontra az oviknál azon kívül, hogy csini vagy szocreál??? Az én kb. két hónapig tartó agonizálásomat a lányok ovijával kapcsolatban végigasszisztáltad. A miénk is végül egy régimódi stílusú ovi lett és megtanultam, hogy berendezés a legkevésbé fontos, lényeg, hogy a gyerek érezze jól magát. Kicsik ők még, a lelküknek szüksége van az állandóságra, a biztonságra. Én biztosan figyelembe venném Tami választását!