Ingmar Bergman: Hetedik pecs�t

Ma reggel felkeresett a Hal�l. Sakkoztam vele:

�n: Embert�rsaim ir�nt �rzett k�z�ny�m kirekesztett az emberek k�z�ss�g�b�l. Az�ta fantomok vil�g�ban �lek, vagyis k�pzeletembe z�rva.

Hal�l: �s meghalni sem akarsz!

�n: De akarok!

Hal�l: Akkor mire v�rsz?

�n: A biztos tud�sra.

Hal�l: Biztos�t�kot akarsz?

�n: Nevezd �gy, ahogy akarod. Lehetetlen, hogy az ember felfogja Istent az �rtelm�vel. Mi�rt kell neki �gy elrejt�zni, f�lig kimondott �g�retek �s soha nem l�tott csod�k k�d�be burkol�zni?! Hogyan hihet�nk a h�v�knek, ha nem hisz�nk saj�t magunknak sem? Mi lesz vel�nk, akik hinni akarnak, de nem tudnak, �s mi lesz azokkal, akik nem akarnak �s nem tudnak hinni? Mi�rt nem tudom meg�lni magamban Istent? Mi�rt �l bennem tov�bb? F�j..F�j, hogy bennem �l �s megal�z, �jjel pedig �n �tkozom el �t �s ki akarom �t �zni a sz�vemb�l, dacolva mindennel. Mi�rt nem tudok szabadulni t�le? Hallasz engem?

Hal�l: Hallak!

�n: �n tud�st akarok, nem hitet �s felt�telez�seket, hanem tud�st! Azt akarom, hogy Isten kiny�jtsa fel�m a kez�t! Sz�ljon hozz�m! Felfedje az arc�t!

Hal�l: � hallgat!

�n: Ki�ltok hozz� az �jszak�ban, de n�ha �gy t�nik, senki sincs ott.

Hal�l: Tal�n csakugyan nincs ott senki.

�n: Akkor az �let k�ptelen borzalom. Senki nem tud �gy �lni, hogy a hal�l ott van az orra el�tt �s tudja, hogy minden semmi.

Hal�l: A legt�bb ember m�gsem gondol sem a hal�lra, sem a semmire.

�n: Egy napon, az �let legv�gs� hat�r�n m�gis belen�znek az �jszak�ba.

Hal�l: igen, azon a napon.

�n: F�lelm�nket k�pp� kell form�lnunk, �s ezt a k�pet elnevezz�k Istennek.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s