Nem szeretem Matthew McConaughey-t.

Ennek több oka is van.

Az első, hogy nem igazán az én műfajom a 2010.-ig főszerepeivel futó filmzsánerek. A Hatalmas aranyos, Szeretném, ha szeretnél, Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt?, Kisördögök, Szahara, Anyám nyakán, Bolondok aranya, Excsajok szelleme: Ezek a romantikus filmek vagy a könnyes vagy a vicces kategóriába sorolhatók, amiben Matt a szépfiú főhős, akiért odavannak a nők.(Egyedüli kivétel a 2020: Tűz birodalma volt)

És itt a második ok. Én nem találom McConaughey-t vonzónak, van benne valami tenyérbe mászó arrogancia, amitől inkább ellenszenves, mintsem szívtipró (az arcberendezéséről nem is beszélve). Amúgy pedig volt néhány film, melyben önmagát alakította (a strandon lakott egy lakókocsiban és leginkább csak szörfözött) ami tovább mélyítette bennem az ellenérzéseket.

Szóval 2011-ig érthetetlenül álltam a McConaughey jelenség előtt, mikor is megnéztem Az igazság ára című filmet. Végre egy arrogáns, gátlástalan szemétláda ügyvédet játszott benne remekül, ekkor éreztem elsőként, hogy McConaughey megtalálta önmagát. Ez illik hozzá úgy külsőben, mint tehetségben is.

A Börni, az eszelős temetős felejthető volt, de Matt ismét egy nem szokványos karaktert hozott, ami szintén üdítő volt a nyáltömeg után. És ezt követte a Gyilkos Joe. Komoly mondom, ahogy McConaughey hozta Joe figuráját, az beleégett a retinámba. Az emlékezetes csirkés jelenet óta, ha meglátok papírdobozban rántott csirkecombot, ő jut eszembe, ahogy Gina Gershon térdel előtte.

A The paperboy-ban (2012) egyszerre volt vonzó és szívszorító. A megerőszakolós jelenetben ért a döbbent felismerés, hogy ez a színész különleges és briliáns, feltehetőleg az egyik kedvencem lesz hamarosan.

A Mud-ot sajnos nem láttam, pedig Matt legkedvesebb alkotása, így nem nyugszom míg rá nem lelek. A játékát az egekbe magasztalták, akárcsak a Magic Mike-ban. A film nem a kedvenc Soderbergh filmem, de Matt remek benne. Az Isten is a kigyúrt sztriptáncosok vezetőjének szerepére teremtette.

És már itt is a Mielőtt meghaltam. Az AIDS-ben haldokló gyógyszernepper szerepért 64 kilóra fogyott. A fizikai amortizáció csak még jobban kiemelte arcának azt a félelmetes, bizarr vonását, ami egyszerre tölt el aggodalommal és bizonytalanít el. Alakításáért bezsebelt minden nagyobb filmes elismerést és visszavonhatatlanul beállt az igazi filmes ikonok sorába.

A Wall Street farkasa cameo pedig jól példázza, hogy mára olyan erős a jelenléte a filmvásznon, hogy néhány perces feltűnés hatása alól sem vonhatja ki magát a néző.

Nem szeretem Matthew McConaughey-t, hanem tisztelem, csodálom, ámulom és éltetem!

Súgó 6 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2014.03.05. 21:59 Karmen Na megvan ki nézte a vígjátékokban, ezért nem tűnt el a süllyesztőben! Kösz blill!

2014.03.05. 21:51 blill Én szerettem a vígjátékokban is...  (Főleg, míg szegény Kaszás Attila volt a szinkronhangja)

2014.03.04. 20:57 Kármen Az egész film döbbenetes volt amúgy!

2014.03.04. 20:46 Boci Én is így voltam Mattel. Csak tudnám ki szerette a vígjátékokban! A Paperboyban Nicole Kidman döbbenetes volt!

2014.03.04. 16:25 Karmen Erre csak biztatni tudlak GK! Más megítélésbe kerül az ember. A legjobban a Paperboy-t ajánlom. Abban elrabolta a szívem!

2014.03.04. 15:43 GK nekem sem jön be ugyanezen okok miatt már, ami a megjelenését illeti, de azt hiszem itt az ideje, hogy ezen felülkerekedjek, félretegyem az ellenszenvemet és elmélyüljek a munkásságában. Megérdemelné.