"Lurkó kutya, a Jóisten kis tacsija, az én egyetlen barátom. Annak idején az Édenben az Ő nemzetsége nem evett a tudás almájából. Minden érzelme, szeretete, dühe, félelme, vágyakozása tiszta. Mindig a saját útján jár, és mindig teljesen azonos magával.
Egyébként önfejű, követelőző, erőszakos. Igen kevés benne a kiváró türelem, nem tudja elviselni a vágyak beteljesülésének késleltetését.
Semmitől sem undorodik, az ételéből nem ad senkinek. Igen jól lehet vele szavak nélkül beszélgetni, csak nagy csend kell hozzá.
A múltkor megkérdeztem tőle:
- Félsz a haláltól?
Pontosan felelet:
- Az erőszakos haláltól igen. Különben nem."
/Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot/
|