A lét polaritása mindig egyensúlyba hozza a dolgokat az életemben. Mikor hajlanék teljesen elhagyni magam, az önsajnálat és depresszió mocsarába süllyedve menthetetlenül, mindig történik valami, ami rávilágít, hogy nem vagyok egyedül és azt hiszem ez a legfontosabb dolog, amit az ember megköszönhet Istennek. Hisz amíg vannak szeretteim, családom, barátok, akiknek számítok, kiknek fontos vagyok, addig nem hagyhatom, hogy elvesszenek az álmaim.
Sosem kerestem barátokat, valamilyen számomra rejtélyes oknál fogva mégis mindig megtaláltak azok az emberek, akikkel kölcsönösen felemeljük egymást. Van, akikkel heti szinten összejárok, másokkal csak telefonon vagy emailben érintkezem, mégis úgy egészítik ki az életem, mint egymást a puzzle apró darabjai. Az egyik megnevettet, a másik lelki társ, a harmadik húsz éve támaszom, a negyedik ezoterikus útmutató. Mindegyik más részemnek fontos, de ezek adják az isteni önvalóm egészét.
Most egy kedves elektronikus lelki barátom érezte meg, hogy nem vagyok jól és segíteni próbált. A sors kegyessége folytán elmehetnénk messzi földre együtt, meglesni rajongásunk tárgyát. Szinte simogatja a lelkem a gesztus, hogy rám gondolt, a társaságomra vágyik, én mégsem állok készen…fáj bevallanom, de hosszú ideje várakozom, hogy mozduljon végre valami az életemben és mikor végre a sors és barátném segítene, én képtelen vagyok lépni. Most egyszerre tölt el félelemmel és fájdalommal az életem hiábavalósága és dühös vagyok önmagamra, mert remek emberek vesznek körül és én mégsem érzek erőt változtatni.
Köszönöm neked GK, hogy elsőként rám gondoltál, hogy figyelemmel kíséred sorsomat. Tudom, hogy nem véletlenül ismertük meg egymást, mi egy hullámhosszon rezgünk és hiszem, hogy még lesznek közös élményeink, melyben mindketten feltöltekezhetünk és talán megértjük, mi végre ez az egész őrült, magával ragadó és felemésztő érzés…mi végre a vágyakozás utána.
De addig is.... várakozom.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Kármi, szeretem az őszinte és nyílt gondolataidat! Olyan szépen írtál a barátságról. Azt hiszem, az egyik puzzle-darabka én vagyok. Köszönöm a Sorsnak, hogy találkoztunk!!!