14 éve találkoztunk először.
 
Egy nyári napon az akkori passimal leutaztam az Ukrán határhoz, egy kis faluban kibéreltünk egy udvart garázzsal és amíg a pasim elkezdte róni a köröket az Ukrán benzinkút és az udvari hordók között, én úgy döntöttem bejárom a falut. Sok látnivaló nem akadt, így hamar visszatértem a garázshoz, mikor meghallottam, hogy a szomszéd udvarban valami nyüszítő hangot ad. Odasétáltam és mivel a kerítés be volt dőlve, egyszerűen beléptem a bozóttal felvert portára.
A nyüszítés ekkor elnémult, én pedig úgy döntöttem megnézem az egyetlen építményt a telken, ami egy rozoga tyúkól volt. Odaballagtam és benéztem a koszos kis rácsos ólba. Volt benne egy fabódé, az előtte lévő részen pedig egy műanyag tál, benne valami krumplis étel. Mivel semmi mozgást nem észleltem, épp elfordulni készültem, akkor bukkantál fel a bódé deszkái között. Bizonytalanul pillantottál fel rám, a fejedet dugva csak ki a biztonságot adó fészekből. Fényes fekete nózid érdeklődve szaglászott a levegőbe, miközben gombszemeidet le sem vetted rólam.
Megfordultam és lehajoltam hozzád, valami idétlen gügyörésző hangot kiadva, amit az ember ösztönösen tesz, ha kisgyereket vagy aranyos állatot lát. Te lassan kimásztál a fedezék alól és egészen a rácsig merészkedtél, majd miután világossá vált, hogy nem akarlak bántani, azonnal lefetyelni kezdted az ujjaimat, a rácson keresztül.
Szerelem volt ez, első látásra. Ahogy megpillantottalak, rögtön tudtam, hogy nem vagy átlagos négylábú. Sütött a szemedből az értelem.
Még aznap megvettelek a gazdádtól két liter borért és néhány száz forintért. A lábamnak dőlve ültél a kocsi padlóján, egészen hazáig.
Soha semmiben nem okoztál csalódást. Szobatiszta voltál szinte az első naptól kezdve, nem ugattál és nem rágtál meg semmit. Nem bántottál más kutyákat és nem kellett soha fegyelmeznem, vagy leszidnom. Póráz nélkül jöttél a lábam mellett, azonnal hallgattál a hívó szóra és úgy vártál meg a bolt előtt, hogy meg sem kellett kösselek.
Nem tudom honnan tanultad mindezt, én soha nem okítottalak semmire (nem volt hozzá sem kedvem sem kitartásom) te mégis ragyogtál, mint a napsugár.
Most ahogy nézlek, azon morfondírozom, hogyan lehet egy kutya ennyire más, ennyivel több. Tudom milyen egy átlagos kutya, volt már előtted és melletted is, de ők a nyomodba sem érhetnek. Te különleges vagy, lényed simogatja a lelkem!
Az jut eszembe, hogy talán már nagyon öreg lélek vagy, és bár a hozzáértők azt mondják, az állatoknak kollektív tudatuk van, szerintem te más vagy. Egy kedves, jólelkű, szerető lény, akinek csak jó tulajdonsága van. Ahogy süt a szemedből az értelem biztosra veszem, hogy ha elmész, legközelebb már nem kutyabőrben fogsz újra születni. Fentebb lépsz, mert kiérdemelted.
Már nem vagy fiatal. Nap nap után látom, ahogy a tested leépül. Az idő múlik, az elmúlásod réme pedig már most a szívembe mar. Már lassan totyogsz a sétánál, néha megállsz és látom, hogy nem vagy biztos önmagadban sem, fájnak a tagjaid, de a fontos dolgok még most is lázba hoznak, legyen szó sétáról vagy jutalomfalatról.
Te vagy a leghosszabb kapcsolat az eddigi életemben, soha nem okoztál csalódást, nem bántottál meg, nem hagytál cserben. Velem voltál mindig, azzal a töretlen életigenléssel, amire csak a kutyák képesek. Csak arra kérlek, hogy maradj még, mert önző módon veled akarok lenni, élvezni a lényed szeretetét. Ha egyszer mégis úgy döntesz, hogy tovább lépsz, kérlek, tedd meg gyorsan és fájdalommentesen, akkor talán el tudom fogadni….talán. Egy azonban biztos: a szívembe égtél, te kutya, te gyermekem, te barátom, te Zsebi.
U.i.:
2014.03.17.-én reggelre, hosszú, órákig tartó agóniát követően, eltűnt a legodaadóbb lelki szikra az életemből. Csendes szeretet volt a miénk, minden alkalommal mikor ránéztem, mélységes nyugalommal töltött el a tudat, hogy itt van velem. Minduntalan azt gondoltam: Legalább Ő!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
ISTEN VELED ZSEBI
Kármi, elég húzós hetem volt, nem néztem a portálodat, csak ma. Nagyon szíven ütött, hogy elvesztetted Zsebit! De lelki szikraként ott él a szívedben örökre! Gyönyörű idézeteket írtatok!
Nyugodjon békében!