Benedict Cumberbatch okán…

Nem vagyok jól!

Azt mondják, hogy az első lépés ha elismerjük valami gond van. Hát én elismerem, de ettől még nem hiszem, hogy sokkal előrébb lennék. Mondjuk az én életemre ez mindig is jellemző volt, soha nem tudtam pontosan mit is akarok, csak azt, hogy mit nem és végső soron ez is több a semminél.

Most azonban ideje feltennem magamnak a kérdést, miért tartok ott ahol tartok és miért érzem magam ennyire nyomorultul?

Benedict Cumberbatch…. egy közszolgálati csatornán vetített sorozat szereplőjeként toppant az életembe. Első látásra nem fogott meg, bár nem is hagyott hidegen, de inkább az érdekes mintsem az izgalmas jelzővel illettem. Amúgy maga a sorozat, amiben játszott is hasonló hatást gyakorolt rám. Teltek a hetek, minden szombat este leadtak egy részt főműsor időben, én pedig fásultan konstatáltam, hogy megint egy sorozat, amit gyorsan tudok felejteni.

Az egyik szombaton Romániába utaztam mikor a vonaton eszembe ötlött, hogy a sorozat este lesz és én nem fogom látni, de valahogy nem bántam igazán. Később letöltve egyben megnéztem mind a hat részt és akkor történt valami….nem igaz, pontatlan vagyok. Az egyik rész után történt valami, egy rész, ami a szerelemről, a vágyódásról, az izgalomról, be nem teljesülésről szólt…akkor történt, hogy belehasított a felismerés a lelkembe: erre vágyom, ezt akarom érezni, nem akarom, hogy vége legyen, újra és újra akarom élni azt, ami a való életben nem létezik, legalábbis az én életemben nem. Akkor figyeltem fel a főszereplőre, ő volt Ben.

És elkezdtem a szokásos (bár rám nem jellemző) belecsavarodós, rajongói zarándoklatot. Híreket, infókat gyűjtöttem, beleástam magam az életébe, hogy ki ő (vagy ki lehet) csatlakoztam rajongói oldalakhoz és csak hajszoltam és kutattam és kerestem, mert valahol úgy éreztem, ha a közelébe kerülhetek (még ha csak ilyen közvetett módon is), akkor részesülhetek abban az érzésben, amit a szerelmes rész kiváltott belőlem. Akartam hinni, hogy létezik az a megkreált karakter, amit a filmben játszott, hisz az annyira szexi és izgató és különleges, amitől én is hasonlóan érezhetem magam és ami annyira fájón hiányzik az életemből.

Eljátszottam a gondolattal, hogy ennek a férfinek én kellek, rám vágyik és hagytam magam elsodorni a valóságtól. Belemászott a tudatomba és hónapokig ő járt a fejemben. Hiába volt a racionális énem, aki elmondta, hogy aki után vágyódom nem is létezik, a valóságban ez a férfi egy átlagos ember, aki tehetséges színész ugyan, de személyisége még csak köszönő viszonyban sincs avval, aki nekem oly annyira vonzó, mindezek ellenére sem tudtam a róla alkotott ideált kiverni a fejemből, ezzel keltem és feküdtem.

Ami a legszomorúbb, hogy tudom csak kompenzálok. Mert a saját életemet nem tudom vinni. Számomra nem természetből fakadó az élet dolgainak vállalása, én útkereső vagyok. Engem nem sodort magával a sors, nem találkoztam a számomra igazinak tűnővel, nem lettem szerelmes, nem születtek gyerekeim, nem találtam meg a helyem a gépezetben. Csak állok a pálya szélén és nézem a boldogan, vagy kevésbé, de játékban lévőket. Közben haragot, tehetetlenséget és keserűséget érzek. Mert én is szeretném mindezt, szeretni és fontosnak lenni, a realitások mezején vágyakozni és az álmaimat elérni.

Valami miatt mégis itt vagyok, ez vagyok. Ha fatalista lennék, most azt mondanám ennek így kell lennie, valami oka van, és azt, hogy habár én nem látom át mi is ez az ok, attól még nem jelenti azt, hogy ne lenne létjogosultsága.

Közben viszont könyörtelenül telik az idő, múlik az élet. És bár hiszek abban, hogy nem egy életünk van, a lélek tapasztal, gyarapszik, majd tovább lép, én mégis szeretnék az itt és mostban boldogulni, boldog lenni vagy legalább elégedett ("ha nem is mindjárt gyereket nemzeni vagy fát ültetni, de azért nem volna rossz….")

Nem értem mi miért is történik, hogy mit kell ebből megtanulnom, de próbálom egyfajta bölcs belenyugvással elfogadni a jelen dolgait, egy valamit viszont szeretnék kérni az Univerzumtól: söpörje ki a fejemből Benedictet, nem akarok kompenzálni többé…..

Nem vagyok jól!

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2014.02.12. 18:21 Foximus Én kapásból tudok két játékost is, akikkel pályára léphetnél. Válasz: Kösz, de a műfüves kispálya lapos bőrrel nem igazán érdekel!