Országúton (La strada)

Szerettem volna magasröptű és mély gondolatokat ébresztő sorokat írni, hisz ha csak egyetlen filmet kellene válsztanom, az nekem az Országúton lenne. Végül inkább Fellini válaszát éreztem a legkifejezőbbnek, aki így nyilatkozott a La strada-ról:

„Az Országúton eleinte csupán egy zavaros érzés volt, egy bizonytalan dallam, amitől csak végtelenül szomorú lettem. Valami árnyékszerűen terjedő bűntudat, mely emlékekből és előérzetekből rakódott egymásra, homályosan, fájdalmasan. Ez az érzés állhatatosan két emberi lény útjáról beszélt, akiket a sors kifürkészhetetlen okokból sodort egymás mellé. A mese igen könnyen állt össze, a szereplők maguktól jelentkeztek, s hozták a többit is, mintha a film már időtlen idők óta készen állt volna, s csak arra várt, hogy valaki rátaláljon.

Hogy ki vezetett hozzá? Elsősorban azt hiszem: Giulietta.”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés