mayfly - G-Portál

	Üdv
Gondolatok a lélek dolgairól, spiritualitásról és az örök szerelem, a mozgókép: hírek, újdonságok, nosztalgia, kritikák, színészek. Ez az én univerzumom, üdvözlégy!

Menü

	Chat
Sajnos a böngészõd nem képes a beillesztett keretek megjelenítésére. Név: Üzenet:

Bejelentkezés

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót

	Számláló
Indulás: 2014-01-15

Kedvenc Linkek

Lars von Trier

Lars von Trier (1956. április 30.) dán filmrendezõ, a Dogma95 csoport alapító tagja.

A Danish Film School-ban szerzett diplomát 1983-ban. A Nocturne(1981) a Befrielsesbilleder (1982) Európa (1984) filmjeit követõen az elsõ nemzetközi sikert A Birodalommal sikerült elérnie. Ez a film eredetileg televíziós sorozatnak készült, ám a hatalmas siker miatt mozikban is játszották. 1996-ban Cannes-ban rendezõi díjat kapott a Hullámtörésért, ezt követõen készítette el Trier a Birodalom folytatását. A Dogma95 csoportnak kezdeményezõje volt, e szellemben készült Idióták címû filmje. A Táncos a sötétben címû filmjével Cannes-ban elvitte az Arany Pálmát.

Küzdelem a démonokkal

A rendezõ soha nem csinált titkot abból, hogy súlyos depresszióval küzd. Idõnként annyira rosszul van, hogy hetekig az ágyból sem tud felkelni. Ehhez képest semmi, hogy számos fóbiája is van, többek között a repüléstõl retteg (így még soha nem járt Amerikában sem). Ez filmrendezõként alaposan megnehezíti a dolgát, ugyanakkor a munkát tartja a legjobb gyógymódnak.

Botrány Cannes-ban

Trier a 2011-es cannes-i fesztivál május 18-án Melankólia címû filmjének sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy "megértem Hitlert mint embert", azt is kifejtette, hogy Hitler csinált pár rossz dolgot, de mégis látja, ahogy ott ül a bunkerében. "Szimpatizálok vele" - mondta, de hozzátette, ez nem jelenti azt, hogy egyetért a zsidók meggyilkolásával. És ha ez nem lett volna elég, azt is bevallotta, hogy szereti Albert Speert, a Harmadik Birodalom építészét és munkáit, majd kijelentette, hogy "Oké, náci vagyok." Megjegyezte, hogy "mi nácik szeretjük a nagyszabású dolgokat, és lehet, hogy a következõ filmem az Endlösungról fog szólni".Másnap a fesztivál igazgatósága persona non gratának nyilvánította Von Triert, akinek azonnal el kellett hagynia a fesztivált.

Persze másnap minden újság a "náci vagyok" idézettel a mester képe alatt hozta a híreket. Õ pedig meglepõdött, hogy kitiltották a fesztiválról (2014-ben talán visszaengedik) és eljárás is indult ellene. Bocsánatot kért és közölte a sajtóval, többet az üggyel kapcsolatban nem nyilatkozik, és úgy általában tartózkodik minden interjútól. Von Trier nem éppen a következetesség bajnoka, így késõbb mégis sokszor, sok helyen magyarázta a cannes-i balhét. „Úgy tûnik azonban, hogy sem elég érett, sem teljesen épeszû nem vagyok. De ha csak egy kicsit is ismerem önmagam, akkor annyit bizton állíthatok, hogy két dolog van, aminek mindenkor ellene voltam: az egyik a rasszizmus, a másik az erõszak. Érdekes, hogy pont ezekkel vádolnak".

Fõbb filmjei:

Talán legsötétebb filmjét, az Antikrisztust akkor írta, amikor leginkább elhatalmasodott rajta a depresszió. Tartalma: egy házaspár elveszíti a gyerekét, a nõ összeomlik, a férj kihozza a kórházból és megpróbálja saját maga meggyógyítani.

A másik filmje, amiben nagy szerepet kap a depresszió, a Melankólia. A fõhõs, Justine (Kirsten Dunst) szenved ebben a betegségben, és hiába szerelmes, hiába rendez neki a testvére csodás esküvõt, nem tudja jól érezni magát. A depresszió olyan, mintha a világ vége jönne el, és amikor valóban eljön, éppen Justine az, aki a legméltóságteljesebben tudja viselni. Talán éppen azért, mert neki ez annyira ismerõs. A rendezõ szerint ez a film túl lágy, túl romantikus lett ahhoz képest, amilyennek eredetileg szánta.

A Hullámtörés hõsnõje, Bess (Emily Watson) például mélyen vallásos és tiszta, mint a hó. A legõszintébb szerelemmel szereti a férjét, és amikor a férfit súlyos baleset éri, magát hibáztatja. De nyilván nem ússza meg a lelkiismeret-furdalással, férje kérésére egyre perverzebb dolgokba megy bele, önfeláldozása határtalan.

A Táncos a sötétben hõsnõje, Selma (Björk), egyedül neveli a gyerekét, nagyon szegény, szép lassan megvakul, de egy gyárban robotol éjjel-nappal, a fia örökölte a szembetegségét, ezután még rosszabb dolgok történnek vele.

A Dogville fõszereplõje (Nicole Kidman), akit egy egész város használt ki minden értelemben, de õ legalább bosszút állhatott.

Pussy Power

A rendezõ nevéhez köthetõ az nemes vállalkozás is, hogy végre készüljenek nõnek szóló pornófilmek is. Erre külön céget alapítottak (Pussy Power néven), de sajnos kiderült, hogy a missziónak semmi értelme. A nimfomániásra készülve von Trier sok nõvel készített interjút, és a végén a következõ tanulságot szûrte le: "Amikor megkérdeztem õket, szeretnének-e kidolgozottabb karaktereket látni a pornókban, tudja, mi volt a válasz? Hogy nem, nem, isten õrizz! Valami mást esetleg a genitáliákon kívül? Nem, nem, dehogy! És az olcsó helyszínek, a belógó kábelek, a rettentõ mulya férfiak? Igen, igen, csak maradjon minden így! Érdekes felismerés volt, hogy amiben én a minõség hiányát láttam, azt a megkérdezettek erényként értékelték. Butaság volt azt hinni, hogy szükség van politikailag korrekt, nõknek szóló, szenzitív pornóra".

Filmográfia:

· A nimfomániás / Nymphomaniac (2013) rendezõ, forgatókönyvíró

· Melankólia / Melancholia (2011) rendezõ, forgatókönyvíró

· Dimenzió (rövidfilm, 2010)

· Antikrisztus / Antichrist (2009) rendezõ, forgatókönyvíró

· Fõfõnök / Direktøren for det hele (2006) rendezõ, forgatókönyvíró

· Manderlay (2005) rendezõ, forgatókönyvíró

· Dear Wendy (2004) forgatókönyvíró; rendezõ: Thomas Vinterberg

· Öt akadály / De Fem benspænd (2003) forgatókönyvíró, színész, rendezõ; társrendezõ: Jørgen Leth

· Dogville – A menedék / Dogville (2003) rendezõ, forgatókönyvíró

· Táncos a sötétben / Dancer in the Dark (2000)

· Idióták / Idioterne (1998) rendezõ, forgatókönyvíró, operatõr