Persze alapveten nem is ezzel van a gond. A baj sokkal inkbb az, hogy nincs idnk lni. Nem tudom ki, hogy van vele, de n minden este szomoran konstatlom, hogy megint eltelt egy nap, amit jobbra olyan dolgokkal tltttem, melyek szksgesek, de igazn nem fontosak. Nem alkotok maradandt. Pedig megmszhatnk hegyeket, utazhatnk az ismeretlenbe, vagy csinlhatnk valami isteni rltsget. De semmi. Csak vrakozom.
Persze biztos vannak pillanatok, de dnt tbbsgben ktelessgszer baromsgokkal telik el az letnk. Egyhelyben topog, stagnl. Mindig ugyanaz a baromsg.
A gyerekek viszont magukban hordozzk a vltozst, a fejldst s egy jobb let grett. Ez annyira csods. Taln nekik sikerl. Remlem.
n nagyon sokszor azon kapom magam, hogy nem jut idm nmagamra, ami elszomort. Megrtelek gyhogy. J volna kicsit szabadabban lni, de nem ltom a megoldst.
Tamara nagyon gyes.
Milyen pici volt nemrg.