Nagyon neh�z arr�l besz�lni, hogy milyen 15 �v egy�ttl�t ut�n elvesz�teni a legf�bb t�rsamat, bar�tomat, szerettemet, m�g ha t�rt�netesen kutya is volt az illet�. Az utols� f�l�v nagyon neh�z volt, mert lassan elvesztette a hall�s�t, majd a l�t�s�t, v�g�l az �letkedv�t. De a ragaszkod�sa, felt�tlen h�s�ge �s szeretete t�retlen volt.

Febru�rban m�r �tesett egy s�lyos betegs�gen, mikor is tudatosult bennem, hogy az �regs�g olyan, mint visszat�rni a gyermeki l�thez. �m am�g a gyermekkor mindennap egyre t�bbet ad, addig az id�skor elvesz.

L�ttam, ahogy egyre jobban lelassul, egyre t�bbet alszik, �s mikor �bren van, legink�bb csak hozz�m b�jva tudja elviselni a s�t�t csendet. Egy hete pedig, amikor �jra elutas�totta az �telt �s nem akart felkelni a kosar�b�l sejtettem, hogy ism�t baj van. �sszeszorult a sz�vem szerd�n a dokin�l, mikor kider�lt, hogy ism�t l�zas, majd p�nteken m�r nem tudott l�bra �llni. Nem hatott a kezel�s, hi�ba pr�b�ltunk meg mindent.

Tegnap pedig, mikor v�gigs�rta az �jszak�t m�r tudtam, hogy itt a v�g. �lbe vettem, pr�b�ltam �lomba simogatni, mik�zben rettegtem att�l, hogy meghal �s att�l is, hogy m�gsem. Szerettem volna, ha elalszik �s nem �bred fel. Sajnos azoban nem �gy t�rt�nt, nekem kellett meghoznom a d�nt�st.

Ma d�lut�n altatta el az orvos.

A hi�nya feloldhatatlan �rt hagyott a lelkemben, amit csak az id� enyh�thet (tal�n).

K�sz�n�k neked mindent.

Isten veled Bonika!